Az Európai Unióban az összes mezőgazdasági termék és élelmiszer közül a tojás előállítását, forgalmazását és feldolgozását szabályozzák a legrészletesebben.

Ahhoz, hogy a tojás piacra kerülhessen, a fogyasztót tájékoztatni kell arról, hogy a tojást melyik országban, telepen, termelőnél, milyen tartási módban termelték, milyen takarmányozásban részesültek az állatok. A fogyasztóval mindezeket a tudnivalókat akkor kell közölni, ha a tojás nem a termelés helyén vásárolja meg, függetlenül attól, hogy az EU-n belül vagy kívül termelték a tojást. Kívülálló ország esetén elfogadható, ha azt közlik a vásárlóval, hogy a tartási mód nem ismert, és nincs biztosíték arra, hogy a tojás az EU-szabályoknak megfelelő módon termelték.

Azok a tojások, amikre 3-as számmal kezdődő kódot nyomtattak, ketreces tartásból származnak.

A 2-es kódú tojás úgynevezett mélyalmos vagy istállós tartásból származnak.

1-es kódú tojással nagyon ritkán találkozni: ez jelöli a szabad tartást. Az ilyen tojásokat olyan tyúkok tojták, amiknek nagy szabad tere, fészke van, kimehetnek a szabadba, kapirgálhatnak a fűben. Ez a tartásmód nem olcsó, a tojások ára is ennek megfelelően alakul.

A következő szint a 0-s kódú biotojás, ami ökológiai tartásból származik, és a felmerülő költségek miatt általában meglehetősen drága.

A következő két betű a származási ország kódja. Magyar tojások esetén ez a HU jelzés

Az ez után következő számok a baromfitelep és a termelő beazonosítására vonatkoznak.

A tojás csomagolásán megtalálható jelzés még a csomagoló hely regisztrációs száma, a tojás mérete, valamint osztályzására/frissességére vonatkozó jelzés.
Az A jelölés “friss tojás”, a B jelölés a másodosztályú tartósított tojás, C osztályú a gyenge minőségű, élelmiszeripari és egyéb hasznosításra szánt tojás.

A fentieken kívül kötelező feltüntetni az eltarthatóság idejét.

A héjas tojás frissessége vízbemerítéssel ellenőrizhető. A friss lemerül, a vízben lebegő nem friss, de fogyasztásra még alkalmas, a víz felszínén maradó tojás általában nem fogyasztható. A vízbemerítéses próbát közvetlenül a felhasználás előtt kell elvégezni. A feltört friss tojást átlátszó fehérje, egészben maradt sárgája és jól látható jégzsinór jellemzi, míg a felhígult, zavaros fehérje, a zöldes, vöröses, szétfolyt sárgája baktérium okozta romlásra utal.

A tojásokat kamrában, hűtőben vagy más hűvös helyiségben tároljuk. A tojásokat hegyes végükkel lefelé tároljuk, hogy a sárgája ne legyen légkamrán. Csak szétválasztva fagyasszuk, mert a tojás héja hő hatására széttörhet. A fagyaszott tojás 9 hónapig tárolható, használat előtt zárt dobozban hagyjuk teljesen felengedni. Törvény is kimondja, hogy mosott tojást árusítani nem szabad. Ennek oka abban rejlik, hogy ha megmossuk a tojást, akkor megszűnik a természetes védőrétege, és nem tud ellenállni a kórokozóknak. Tehát csak közvetlenül a felhasználás előtt mossuk meg, különben 2-3 nap alatt megromlik. Mosatlanul, 5ºC alatt tárolva 2-3 hétig is eláll.

A tojás ideális összetételű táplálék. A legértékesebb fehérjéket tartalmazza, zsír-tartalma alacsony és kedvező összetételű. Bőséges vitamin és ásványianyag-forrás, különösen D-vitaminban jelentős, amely ritkán fordul elő az élelmiszerekben. Könnyen emészthető, minden korosztálynak alkalmas. A tojás természetes táplálék, jól tárolható és többféleképpen tartósítható. Széles körben felhasználható pl: háztartások, vendéglátás, likőripar, cukrászipar, száraztésztagyártás, fagylaltkészítés, sütőipar stb

Egy tojás energiatartalma 75 kcal. Ebből 59 kcal található a sárgájában és csak 16 kcal a fehérjében. A tojás zsírban szegény, ugyanakkor, többek között, 40-féle fehérjét, 18-féle aminosavat, vasat, rezet, cinket, jódot, lecitint, B12- és D-vitamint tartalmaz. Emellett természetesen hatással van a koleszterin szintre is, de mértékkel fogyasztva nem okoz problémát.